A Magyar Hadtudományi Társaság 2025. decemberi konferenciájáról küldi beszámolóját Pintér István és Ifj. Pintér István

Megemlékezés a Donnál harcoló magyar királyi 2. honvéd hadseregre

A következőkben a magyar királyi 2. honvéd hadsereg frontra kerülését, első harcait, az áttörést, a veszteségeket szeretném bemutatni és értékelni a hadsereg harcait. Megcáfolom azt az évtizedek óta hangoztatott vádat, miszerint ezt a hadsereget úgymond elegendő fegyverzet nélkül küldték ki a frontra. Leírom, hogy magyar viszonylatban ez a hadsereg minden fegyvert megkapott, még az itthon maradt hadseregek rovására is. Természetesen ezt a felszerelést nem lehet összehasonlítani sem az oroszok, sem a németek fegyvereivel, technikáival, hiszen azok nagyhatalmak voltak. Szeretném megemlíteni, hogy az 1. magyar páncélos hadosztály harckocsijait a németek szállították. 
Ezt a hadsereget nem meghalni küldték ki a frontra, mert 1942 tavaszán azt még nem lehetett tudni, hogy mi lesz az eredménye a németek nagy nyári támadásának. 1942 nyarán érték el a magyar csapatok a Dont. A Donon volt 3 szovjet hídfő, Uriv, Scsucsje és Korotojak. Súlyos harcokban Korotojakot tudtuk visszafoglalni.  1942. augusztus 20-án a frontra önként jelentkező vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes, tartalékos főhadnagy úr repülőgépével lezuhant és hősi halált halt.  A hadsereg védelmével kapcsolatban leírom azt is, hogy természetesen több páncélosra, páncéltörő lövegekre, nehéztüzérségre, stb. lett volna szükség. Gyakorlatilag a hadsereg felső vezetése tudta, hogy az oroszok előbb-utóbb támadni fognak. Erre 1943. január 12-én Uriv, és január 14-én Scsucsje térségében került sor. Rendkívül súlyos harcok folytak a -30, -35, -42 fokos dermesztő hidegben. A katonák, ameddig elegendő lőszer, utánpótlás állt rendelkezésre és megfelelőképpen vezették őket, szívósan harcoltak. Számtalan példát tudunk arra, - pl. Alekszejevka, Ilovszkoje, Osztrogozsszk, stb. - ahol a magyar hősi helytállás megvalósult. Leírom azt is, hogy a 9. hadosztály alakulatai még január 27-én is a Donnál voltak!!! Vitéz Jány Gusztáv vezérezredessel kapcsolatban megemlíteném, hogy ő nemcsak a németek parancsát hajtotta végre, hanem a magyar vezérkari főnök parancsát is. Egyébként január 24-én adott ki egy olyan parancsot, amit természetesen nem lett volna szabad kiadnia, de arról már kevesebben beszélnek, hogy amikor át tudta látni a helyzetet, akkor több parancsában is elismerte hadserege helytállását. A mi csapataink vesztesége kb. 125-128 ezer fő volt, ebben benne vannak a hősi halottak, sebesültek, foglyok, eltűntek is. Az orosz csapatok vesztesége 100-155 ezer fő volt. Ennek a kérdéskörnek az egyik legnagyobb kutatója, Dr. Szabó Péter történész 5-600 oldalas könyvet írt "csak" ezekről a harcokról. Ő kb. 100 ezer főre teszi a szovjet csapatok veszteségét. Stark Tamás történész a Duna Televízió egy korábbi adásában 155 ezer főt említett. Van egy szakíró, aki az oroszok veszteségéről írva azt állítja, hogy ez a 10 ezer főt nem érheti el. Egy másik helyen kb. 24 ezer főt ír. Saját maga is elismeri, hogy ezt a veszteséget szovjet hadműveleti iratok és emlékezések alapján állítja. Nem az a baj, hogy orosz iratokat is említ, hanem az, hogy csak ezeket említi meg Dr. Szabó Péter magyar, német, orosz stb. forrásaival szemben. Mindenki maga döntse el, hogy melyik lehet az igaz. A szovjet veszteségekről kb. 50 évig nem voltak publikusak. Ezekből a veszteségi adatokból egyértelműen következik, hogy ez a magyar hadsereg harcolt és helytállt, mert különben az oroszoknak hogy lett volna ennyi vesztesége? Az oroszok ezt a hadsereget is gyűrűbe akarták zárni és megsemmisíteni, ez azonban mégsem sikerült. Ez a hadsereg emberfeletti helytállását bizonyította! Emlékezzünk meg a munkaszolgálatos katonákról is. Ők utakat javítottak, lövészárkokat ástak, stb.  A munkaszolgálatosok helyzete az adott parancsnokoktól is függött. Nem jó az, ha csak fekete-fehér képet akarunk festeni. Olyan is előfordult, hogy munkaszolgálatos katonák zsákmányolt orosz fegyverekkel harcoltak az oroszok ellen. A munkaszolgálatosok is visszavonultak, nem akartak a szovjet paradicsomba kerülni. Nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter olyan parancsot adott ki, ami a munkaszolgálatos katonák érdekeit szolgálta. Végül szeretném megemlíteni dálnoki Veress Lajos vezérezredes szavait: "Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket." Természetesen vásárhelyi és Csongrád vármegyei katonák is részt vettek a harcokban.
Szeretném megemlíteni, hogy a '90-es évek közepén a helyi Trianon Társaság alapító tagjaként sokszor emlékeztem meg ezekről a harcokról.  A Közép-Európai Közlemények 2013-as évfolyamában megjelent nekem erről a témáról egy írásom. Ezt a kiadványt a magyar egyetemek mellett Prágában, Újvidéken és Kolozsváron is olvassák. A kiadvány főszerkesztője: Prof. Dr. Gulyás László történész. A szerkesztőbizottság tagja: Dr. habil. Marjanucz László docens volt.



A Magyar Hadtudományi Társaság konferenciája Budapesten
2025. december 4-én Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campusban egy tudományos ülésszakon vettünk részt. 
Ennek a címe: A Magyar Tudományos Akadémia 200 éve és a Magyar Hadtudományi Társaság 35 éve. 
Előzmény: 30 éve járunk az Országos Honismereti Akadémia rendezvényeire. Ott nagyon sokan ismerjük és értékeljük egymás munkásságát.  A nyáron az a megtiszteltetés ért, hogy Dr. Hegedűs Henrik, az MHTT elnökhelyettese felajánlotta, hogy csatlakozzak a társasághoz. Nekem ez óriási elismerést és elégtételt jelent. 
Ezek után került sor az előbb említett konferenciára. 
Az ünnepi konferencián a résztvevőket Dr. Czermann János, a HM Humán Erőforrásért felelős helyettes államtitkára köszöntötte. Az MTA Hadtudományi Bizottságának legújabb kori történetéről prof. Dr. Kovács László vezérőrnagy, az MTA HB elnöke tartott előadást. Őt prof. Dr. Padányi József ny. vezérőrnagy, az MHTT elnöke követte. "Évtizedek a hadtudomány szolgálatában" című előadásával. 
A továbbiakban prof. Dr. Molnár Anna tanszékvezető egyetemi tanár "Az Európai Unió és az orosz-ukrán háború" című előadást adta elő. Dr. Németh András alezredes, tanszékvezető egyetemi docens előadásának címe volt: A háborúk drónjai, drónok háborúja. Az utóbb említett két előadót Tanárky Sándor díjban részesítették. 
Az előadások után együttműködési magállapodásra került sor a Köttön Vezér Honismereti, Hagyományőrző és Városvédő Egyesülettel. 
Szünet után még két előadás volt. Először prof. Dr. Kis-Benedek József ny. ezredes, egyetemi tanár tartott előadást az Izrael-Hamász, az orosz-ukrán háborúk biztonságpolitikai és katonai tapasztalatai címmel. Végül Dr. Kaiser Ferenc egyetemi docens beszélt a jövő háborújáról. A konferencia befejező részében Dr. Hegedűs Henrik levezető elnök, az MHTT általános elnökhelyettese bezárta a rendezvényt és a megjelenteket állófogadásra hívta meg. 
Ez egy gyönyörű nap volt.